my leftover's day* ;) NEM AJÁNLOTT TARTALOM!

Minden hónapban van egy hét amikor különösen poénossá válik a személyiségem. 

Átmegyek bétából alfába, és egy csomag popcorn nal a kezemben végig nézem a saját napjaim:)

Magyarul kilépek a saját bőrömből (képletesen kell ám érteni, nehogy valaki hívja itt nekem a segélyhívót..) és viccet csinálok abból amin egy átlagos napon sírok.

Rettegjetek emberek, ez a hét eljött, és ha eddig sírtam miattad,  éjjel az ágyad fölött fogok állni és*** /a bloggerek törölték ezt a részt, durvábbra sikerült mint az EREDETI japán Kör. Szomorú. Már horrort sem írhatok a blogomba anélkül h ne szóljanak le:D /

Őrizzük meg a nyugalmat. Vagy ahogy felettébb humoros ofőm mondaná "Őrizzük meg a pánikot!" . Az emberek nem veszik észre ha valaki csak azért röhög a viccükön, mert szánalmas?:D

Csak arról van szó, hogy jelenleg hormonzavaros vagyok, bevagyok zárva a tetőtéri szobámba, és egy sállal átvan kötözve a hasam. 

De csak a szép alak érdekében:DD Apám elvette a fóliát, tehát felkell találnom magam valahogy, hogy lefogyjam a maradék 2 kiló fölöslegem:DDDD

Kezdek újra önmagamra találni. Persze nem most. Jelenleg az intelligenciám valószínűleg egy rajzolt mesehőséhez képest is felettébb alacsony. Rájöttem, hogy a blogom csak egy nagyon kalandvágyó ember tudja értelmezni, mert kurvára átvitt értelemben fogalmazok meg mindent.

Valami régész csávesz tuti értene. Kár h ilyenek már nem léteznek :'(

És most 1 perces néma csend, hogy megtiszteljük a régészeket és kalandorokat akik életük feláldozásával derítettek fényt a múlt különböző koraira.

Psszt!

_____________________________________________________________________________

Komolyan úgy gondoltad, hogy teljesen normális vagyok? 

Komolyan azt hitted, hogy nincsen bennem defekt?

Nem kéne lottóznod, az biztos.

dw. alias bonnie*

thousand miles*

Nem hagy nyugodni egy érzés. A hiány.. Mindent török zúzok ami fontos, lököm kiljebb a határokat, barátot az ellenségből ellenségből a barátot, keresem keresem de nem találom sehogy azt ami újra teljesen boldoggá tenne. 
Már önmagammal se vagyok teljesen összhangban.  
Tökre máshogy csinálok mindent ami normális.. :/
Mást teszek mint amit legbelül diktál ... szét tép az érzés de elnyomom, mert úgyhiszem jobb lesz.
De tévedek természetesen:/ 
Minden reggel puszta szenvedés, minden perc mint egy napos haláltusa.. 
"8 nap mint 8 évnyi szenvedés.. " xDD igen.. ezt csak én meg ő érti.

Mintha minden reggel kiszakítanának belőlem egy darabot és estig keresném.
Nem tudom kitörölni, neked sikerül, nekem nem.

Menekülök.
Te menekülsz?


justme*

nothing*

Volt már rosszabb is:)
 
Hova depizzem magam? Mint ezt már korábban kifejtettem, nem én szeretnék a CNN vezető híre lenni mégpedig "A 16 éves lány agyveleje végig folyt a betonúton" címmel. Kibékülök a szituval ami van, és jobb lesz nekem is meg a világnak is.
Ja, és igen én már 16 éves vagyok. Ez szerepel az orvosi jelentésemen, a kórházi zárójelentésen, és a szüleim is ezzel baszogatnak.
Tehát 15 éves létem 9 hónap alatt véget ért. Koraszülött lettem ismét:)

A mai reggel emlékezetes marad.
Fejfájással hányingerrel ébredtem, kiköptem a kávét, elaludtam a tus alatt, lefejeltem a tusoló ajtót, a szemem helyett a homlokom festettem ki.. Vehettem volna a melltartóm a pólómra, és akkor már csak egy hajszál választott volna egy gumiszobától, és a zárt osztálytól.

Legalább ma fociztam egy jót.
És megtanultam bioszon mi az a menstruáció.
Végülis kurvára nem volt fogalmam róla, hogy havonta 1× miért próbál 2centiszer2centis lyukon kimászni belőlem a belem.

Nem vagyok jól, de határozottan haladok előre. Nem tudom merre megyek, nincs nálam térkép, nincsenek járókelők akik elmondanák hogy mi történt, és GPSem sincs ami a sivatagban ahol 150 km-res sugárban nincs semmi felküld a felhajtóra.
Nem lehet soha üres az életem, nem szabad feladni. mert amíg megvan az öntudatom, amíg megvan az akaratom addig tartani kell magam a végsőkig.
És én itt vagyok, nem vesztem el;)