Fel alá jársz, kelsz
Az idő nem tart veled,
A gonddal szembe nézni nem mersz,
Inkább lehajtod a fejed.

Sírsz, tépsz és gyilkolsz,
Hangoztatod szavad,
Csendben, másnak nem szólsz,
S átvered önmagad.

Messze futsz az éjben,
S végül ugyan oda kerülsz,
Hiszed, hogy hatolsz a fényben,
Pedig a sötétségből nem menekülsz.

Az igazság tépi szíved,
Nem gondolsz rá, elzárod hirtelen
Így csak gyengülsz, és elfakul híred,
Rád halál vár, másra a végtelen