again*

 in medias res*
vágjunk a közepébe.
természetesen közhely teli, értelmetlen, agyon bonyolított, metaforákban gazdag befegyzés lesz ez is, mivel nálam ez a hagyomány. *taps*


*mi változott az életemben?
... mi nem? senki, és semmi nem ugyanaz. legfőképpen én nem. a külsőm 180 fokos fordulatot vett. bmegg nem ismernek fel a rokonaim..:)) unokatesóm a buszon némi fázis késéssel ismert fel. nagyjából 2 megálló kellett, míg egyáltalán betudjon kategorizálni valahova. szerintem még most sem tudja kinek köszönt, biztos azt hiszi valami random ember vagyok aki mindenkinek köszön. nem téved sokat. :DD


*csak a külsőm változott?
nem. erős lettem. túl éltem azt a fájdalmat, amit elképzelni sem tudtam. túl éltem a lelki halált. soha nem éltem át ekkora fájdalmat.. nem léteztem. igen, ez a legjellemzőbb mondat, nem voltam képes létezni.
"az agyam tudja,  hogy a tüdőmnek semmi baja, de zihálok.. nem kapok levegőt, zihálok, és érzem, hogy magával ránt egy erő.."
fájt a lét, a létezés, a felkelés az ébredés..
de élek nem? akkor hol itt a probléma?


túl estem második lázadó korszakomon. dohányzom iszom, és minden hasonló finomság. 
lógok, bukok, hazudok, lopok, csalok. 
de tudom, hogy nem helyes. 




majd irok ha lesz kedvem. ||