Ma is sok hihetetlen hülye dolog történt velem hisz egy újabb napot tölthettem el unokahugommal.(L)
Majd leírom őket ha olyan lelki állaptban leszek.
Most viszont csak verset másolok be.
Befejezetlen vers volt egészen ma estig.
Arról az időről emlékeztem mikor a családom kettészakadt, és elkellet költöznöm. Kevés barát maradt mellettem, és úgy éreztem egyedül vagyok.
Nem láttam kiutat.
De van kiút mert különben nem lennék itt..
Mikor csak nézel előre,
Nem látod a könnyektől az utat,
S mikor annyira fáj,
Hogy elhagy a józan öntudat,
S nem hallod mások szavát,
Ha kérnek, s ha könyörögnek,
De érzed szíved bánatát,
S nem látod értelmét a jövődnek.
Tudom milyen érzés,
Mikor a szakadék szélén állsz,
Magadtól nem ugranál,
Hát inkább egy utolsó lökésre vársz.
De rá kell jönnöd végre,
Az élet nem egy játék,
Egyesek azt mondják rá,
Hogy egy gyönyörű ajándék.
Számodra csak a kín, gyötrelem,
Eltemetnéd a múltat,
De ha félsz, és menekülsz
Nem ismered meg az újat.
A döntés te rád vár,
S könnyeid letörlöd,
Az élet túl nagy ár,
Nem szabad megtörnöd.
Szükséged van minden erődre,
S minden bátorságra,
S ellépsz a szakadéktól örökre,
Mert már tudod: nem vagy gyáva.
Az élet a kezedben,
Éld csak túl bármi fáj,
S ha nincs is minden rendben..
Túl hideg, túl üres a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése