A következő bejegyzés súlyosan károsíthatja a még érintetlen, szüzies lelki világodat, csak saját felelősséggel olvasd el, vagy kérd szüleid beleegyezését. ^^
[Ne vedd komolyan, de ha lelki károdosást szenvedsz én szoltam ^^ xD]
Akkor essünk neki defektes lelki világom bemutatásának. 'Olyan ez mint a szellemvasút. Sikítasz, félsz, nem értesz semmit, pedig te magad vagy aki átéli mindezt'
Előfordulhat, hogy harmadik személyben említem magam, perelj be érte, úgysem tudok fizetni.xDD
"Hallom a hangom. Értem a szavakat amelyeket szép lassan ejtek egymás után. Semmi kétség nem fér hozzá: beszélek. De mintha nem én mondanám..."
Gyakran lepődök meg a saját tetteimen. Nem értem néha miért iszok meg egy karton tejet mikor még csak nem is kívánom. Nem értem miért hallgatom ezredjére ugyanazt a kopott számot, amit már napok óta unok. Nem értem, de sosem veszem a fáradságot, hogy megis értsem. [tudom tömény értelem xDD..]
De ma olyat tettem amit tényleg megmagyarázhatatlan.
Fájdalmat okoztam annak akit a legjobban szeretek.
Eltaszítottam magamtól, pedig csak rá van szükségem.
Tehát a tetteim nem mindig függnek össze az érzéseimmel. Tiszta sor. Ebből a maximálisan levehető tanulság: Ha narancslét iszok, nem biztos hogy szeretem. [ismét megcsillogtattam felettébb csodálatra méltó intelligenciám xDDD] ||
Éjszaka rémálmom volt.
Nem lepődtem meg, hónapok óta állandóan az van.
Menekültem.. nem publikus kik elől, lényeg hogy menekültem.
Az egyik pillanatban a régi házunk fürdőszobájában találtam magam, és egy késsel háromszor belevágtam a főerembe.
Nem értettem miért, de teljesen valóságos volt.
Voltak hasonló eseteim. Megtapasztaltam mien érzés az ilyesmi.
'Mintha egy terem közepén állnék, sikítanék, de nem venne észre senki. Én tovább sikítok, de belefáradok, és sírva esek össze'
Ezt évekkel ezelőtt jegyeztem fel a naplómba. Amikor a legroszabb volt minden. Amikor nem láttam a kiutat.
Aki nem tudja mi is történt 2007. 12. 05. én az talán nem is ismer igazán.
Aki tudja, az igyekszik elfelejteni.
Én tudom, de csak a halvány emlékképek ugranak be..
*Amikor néztem az elsötétedő tájat az ablakon át, s egyre közeledtem az 'igazi' otthonomhoz.
*Amikor fáztam, s már kezdett a valóság egybefolyni a képzeletemmel.
*Amikor úgy döntöttem, nincs más megoldás.
Az emberek változnak. Akármi is történt akkor, én megváltoztam. ||
"Ami nem öl meg az erősít."
Az elmúlt évek során valahányszor pofont kaptam az élettől, egyre inkább könnyebben álltam fel. Tapasztalatlanul, és könnyelműen kezdtem a költözés utáni új életet, de amint egy váratlan haláleset, vagy hirtelen lettem egyedül, magamra hagyva rögtön életbe léptek az ösztönök.
Az élet jó játék, de remélem messze vagyok még a Game Over-től..:S||
Én ilyen vagyok. Nem változok. Nem akarok változni. Megtehetném. De minek?!
Fogadj el, vagy fuss el messzire.
DeathWish.||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése