Vajon miért teszi?
Soha, soha senkinek nem volt akkora hatalma felettem hogy rábírjon a sírásra. Soha, egyetlen ember nem volt olyan helyzetben, hogy függjek tőle. Senki nem törhetett össze - és ez volt az egyetlen olyan dolog amire igazán büszke lehettem. Senki nem volt annyira fontos, hogy érzéseket tápláljak iránta . hogy igazán szeressem. Nem érdekelt más lelke, nem érdekelt más gondolata. Csakis a sajátom. És ez miért jó? Mert túléltem mindent. Az érzéketlenség remek dolog, bár ha ember nem is leszek tőle. Csodálatos könnycseppek nélkül élni, úgy, hogy majd mást hoz a reggel. Sajnos nem vagyok már érzéketlen. Közelsem. Ha egy valaki képes darabokra törni, és még a maradék darabjaim is csak rá vágynak akkor már nem lehetek teljes. Ha képes arra, hogy minden nap újra és újra megöljön, és én még mindig érzésekkel megáldott ember vagyok, akkor valóban fontos lehet. 
Elszakadt a gondolat menet. 
Najó a lényeg, hogy.. várjá már ezt sem tudom.