2010. április 29., csütörtök

ez sem publikus. pláne nem:D


Nem látom az arcod többé,
S nem hallom a hangod sem,
Elvesztettük örökké,
Mit úgy gondoltunk végtelen.

Múlik az idő, telnek a napok,
S napokból lesznek a hosszú hónapok,
Nem nézel rám, tekinteted elkerül,
Nem vagy már, s maradtam egyedül.

Elmúltak az évek,
S tudom, soha többé nem látlak,
De megmaradt egy fényképen,
Emléke egy örök barátnak.


Nem látom az arcod többé,
S nem hallom a hangod sem,
Elvesztettelek örökké,
De nem feledlek sohasem.

2 megjegyzés:

  1. békülj ki vele. nem is olyan nehéz dolog. sok hosszú barátságnak ez a titka! o.o de nehogy másnak is elmond. még a végén kibékülnének az emberek és minden rózsaszínben úszna.fujjjj.

    VálaszTörlés
  2. szerintem szállj ki az életemből.
    nem túl nagy kérés.
    a felét nem tudod annak ami történt, tehát a tanácsod sem ér sokat.
    ez nem békülés kérdése, felkéne nőni. az igazi életben vannak összetettebb dolgok is, majd rájössz.

    VálaszTörlés