kicsit más.

Ez tényleg kicsit más lesz mint az eddigi bejegyzések. Legalábbis másnak tervezem. Aztán majd meglátjuk hogy sikerül :)

Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb törés pontok az életében. Eljött az ideje, hogy egy nagyobb fajta törést túl éljek. Ez az a fajta érzés, amikor már nem tudod, hogy hogyan tovább. Most először jogos" volt minden ami bántott. Nem idióta gyerekes pasi ügyön, és még csak nem is hisztiből akadtam ki. Először tapasztaltam meg milyen egy "felnőttebb" olyan igazi összeomlásos fájdalom. Sosem volt ilyen durva, de már tudom milyen érzés, és tudom hogy ezt is képes vagyok legyőzni :) Szóval depresszióról szó sincs, inkább csak jobban megtanultam kezelni az érzéseim.
 Persze segítség nélkül nem ment volna.


Ha nincs nekem  a Levi /akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.:$/  akkor biztos nem ment volna. Sosem hittem volna, hogy egy ember ennyire kitart mellettem, és segített tegnap este is. Nem ijedt meg attól, hogy a pániktól nem voltam saját magam, és még ígyis segített:$

Hosszú idő óta újra megtapasztaltam, milyen jó érzés is ha vannak barátaim akik szeretnek. Az elmúlt egy hetem nagyon nehéz volt minden. Ami rossz, az mind megtörtént. Még reggel sem tudtam igazán beszélni, nem tudom mi sokkolt le ennyire.
Ha lenne szeretet listám akkor  Niki, és a Tomi most biztos hogy valahol nagyon elöl lennének.  
Nem nagyon írtam eddig neveket, tehát ez így most furcsa..:D
Mellettem álltak, és rögtön látták rajtam hogy valami nincs rendben. 
Végig hallgattak, és már ezzel is rengeteget segítettek.

Most már tudom, hogy rájuk hármukra mindig számíthatok. Főleg Levire ♥

emellett nem tudom mit kezdjek magammal szombaton. mehetnék koncertre, csak nem vágom hogy jutok haza metró, és busz nélkül éjjel:D vagy áthívhatnék valalkit, vagy aludhatnék valakinél. de senki nem ér rá:D..


Szolgálati közlemény: LECSERÉLTEM a háttérzenét. most már nem As I Lay Dying  hanem egy fokkal emberbarátabb. Ugyis még százszor átcserélem:D


DeathWish.