Vajon miért teszi?
Soha, soha senkinek nem volt akkora hatalma felettem hogy rábírjon a sírásra. Soha, egyetlen ember nem volt olyan helyzetben, hogy függjek tőle. Senki nem törhetett össze - és ez volt az egyetlen olyan dolog amire igazán büszke lehettem. Senki nem volt annyira fontos, hogy érzéseket tápláljak iránta . hogy igazán szeressem. Nem érdekelt más lelke, nem érdekelt más gondolata. Csakis a sajátom. És ez miért jó? Mert túléltem mindent. Az érzéketlenség remek dolog, bár ha ember nem is leszek tőle. Csodálatos könnycseppek nélkül élni, úgy, hogy majd mást hoz a reggel. Sajnos nem vagyok már érzéketlen. Közelsem. Ha egy valaki képes darabokra törni, és még a maradék darabjaim is csak rá vágynak akkor már nem lehetek teljes. Ha képes arra, hogy minden nap újra és újra megöljön, és én még mindig érzésekkel megáldott ember vagyok, akkor valóban fontos lehet. 
Elszakadt a gondolat menet. 
Najó a lényeg, hogy.. várjá már ezt sem tudom. 

nincs.

Ilyet még sosem éreztem. Szeretnék meghalni. Ez depressziós, és felelőtlen kijelentés volt, és biztos mindenki rögtön azt hiszi, hogy na egy újabb hisztis picsa. Ez az érzés biztosan elmúlik majd, de nem ebben a percben az biztos. Légy erős, tűrj balblabla. De mi a jó az egészben ha egyetlen dolog néhány szó ekkora fájdalmat tud okozni? Mi az értelme bárminek is, ha megöl? Miért szeressek, miért gyűlöljek, ha mindkét érzés egyformán kínoz? 

...

ajánlott olvasmány.

Mindennek eljön az ideje. 
Mostanában viszonylag kevés vidám bejegyzésem volt ^o) Nem meglepő, de azért nem katasztrófális az életem. Sőt, szép is a maga módján. De ma személyes levelet fogok írni. Vagyis a fele személyes a fele nem a többi része meg.. tudja a faszom:D ahogy sikerül.

Kedves 'címzett' ! :D ezt leszűkítettem xD

Nagyon kevés rá az esély, hogy ezt Te elolvasod. De ha nem írom le bánni fogom. Ezt kapod tőlem ajándékként. Azt, hogy örökre kizárlak mindenből aminek köze van hozzám. Nagy valószínűséggel évekig látni sem fogsz ^o) mostmár egyetlen közös pontunk sincs, ezt a várost leszámítva, nem maradt semmi.. Soha többé nem leszek a közeledben, egyedül a véletlen hozhat minket össze.

Hónapokig vártam a csodára, hisz teis tudhatod egy tündérmesében élek. Hónapokig vonultam el úgy aludni, hogy a hiányod majdnem megöl. Gyűlöltem rád nézni, gyűlöltem hallani rólad, gyűlöltem a neved. Téged mégis a mai napig szeretlek:$ Nem tudom mit tettél velem, a szívem egyik része neked van kibérelve (deszépen mondtam..:D) mikor arra az elhatározásra jutottam, hogy kitöröllek, elkerüllek, akkor órákon át sírtam. Még reménykedtem, és még mostis reménykedek.. Tudod néha elhiszem, hogy ha délben felkelek (mert akkor szoktam... xD) és kinyitom a szemem téged látlak és majd a nyakamba ugrasz és újra.. újra .. nemtudom leírni jönnek a könnyek:$ Tudod, ha rájöttél, hogy mégis szeretnél velem lenni, akkor a kapun csak bekell mászni, meg már csöngőnk is van meg.. áhh fölöslegesen reménykedek. Látod? Ezt tetted velem. Érzéseket táplálok irántad. Mintha az édes vértestvérem lennél. Mostis rettenetesen hiányzol. És holnap is rettenetesen hiányozni fogsz, és már tegnap is rettenetesen hiányoztál. Vajon elmúlik valaha..?? A sorsa bízom magam, ha ezt elkell olvasnod akkor ugyis elofogod :)
háh:D

ennyi.

mélypont.

Nem ilyen nem létezik.
Nincs már több könnyem, tengernyi folyt ki belőlem, de még mindig nem apadtam el. 
Próbálok nevetni - hisz az alaptermészetem is a nevetés - de nem megy. Az első másoderc után újra elkezdek sírni. Kifogok száradni. Nem lesz ezígy faszás :/:/

Nem tudom mi van velem. Úgy érzem mindent, és mindenkit elvesztettem. Nem áll itt senki. Az utolsó ember akiben bíztam, hogy majd segít, és majd a puszta jelenlétével helyrehoz belém rúgott. Persze eztis csak képletesen. De akkora rúgást kaptam, hogy egy órán át folyamatosan sírtam, és küzdöttem a saját fájdalmam ellen. Vagyis még most is hullnak belőlem a könnyek, de igyekszem az írásra koncentrálni.


A fájdalom az életben maradás fontos kelléke. De mégis, mindjárt megöl. Elvette a hangom, és már csak némán sikítok. Térdre kényszerít, nem tudok járni. Megbénít. El se futhatok, nincs menekvés. Szembe kell nézni a puszta valósággal. De már nem félek semmitől. Nem létezik semmi ami bánthat. Ennél erősebb erő nincs, ennél jobban nem mar semmi. Még pár perc, vagy esetleg óra, és vége lesz. Akkor majd bátran állíthatom : nincs semmi ami engem legyőzhetne.  "

 Na ezért gyűlölöm az embereket. Pontosan ezért nem akartam közel engedni senkit, hogy ne legyen ez. Ne legyen egy ilyen éjszakám amikor úgy érzem tönkre tettek. Ne sírjak más emberek után, és ne hiányoljam a velük töltött időt. Már pedig most ezvan. Nem is csak egy ember hiánya bánt. Függök tőlük, és ez olyasmi ami elkerülhető lehetne ha teljesen antiszoc lennék ~
..de nem vagyok az. Antiszociálisnak lenni néhány szemszögből egész csábító ^o)  de hülyeség. És hogy miért? Erre nem tudok pontos választ adni. Talán 10ből azért az 1 napért amikor hálát adsz azért aki vagy, és azoknak az embereknek akik ilyenné tettek. Lehet, hogy 10 napból csak 1 ilyen, és a többin dühöngsz, vagy gyűlölsz, de végülis nézzük pozitívan. Havonta 3 szép napod van, ami évente 36 nap (ha elszámoltam bocs, nem vagyok jó matekos.:D) tehát lesz annyi szép napod, amiről majd a temetéseden beszélhetnek. 


Talán ez az egyik indok az antiszoc-ság ellen.




tiszteletem.

my leftover's day* ;) NEM AJÁNLOTT TARTALOM!

Minden hónapban van egy hét amikor különösen poénossá válik a személyiségem. 

Átmegyek bétából alfába, és egy csomag popcorn nal a kezemben végig nézem a saját napjaim:)

Magyarul kilépek a saját bőrömből (képletesen kell ám érteni, nehogy valaki hívja itt nekem a segélyhívót..) és viccet csinálok abból amin egy átlagos napon sírok.

Rettegjetek emberek, ez a hét eljött, és ha eddig sírtam miattad,  éjjel az ágyad fölött fogok állni és*** /a bloggerek törölték ezt a részt, durvábbra sikerült mint az EREDETI japán Kör. Szomorú. Már horrort sem írhatok a blogomba anélkül h ne szóljanak le:D /

Őrizzük meg a nyugalmat. Vagy ahogy felettébb humoros ofőm mondaná "Őrizzük meg a pánikot!" . Az emberek nem veszik észre ha valaki csak azért röhög a viccükön, mert szánalmas?:D

Csak arról van szó, hogy jelenleg hormonzavaros vagyok, bevagyok zárva a tetőtéri szobámba, és egy sállal átvan kötözve a hasam. 

De csak a szép alak érdekében:DD Apám elvette a fóliát, tehát felkell találnom magam valahogy, hogy lefogyjam a maradék 2 kiló fölöslegem:DDDD

Kezdek újra önmagamra találni. Persze nem most. Jelenleg az intelligenciám valószínűleg egy rajzolt mesehőséhez képest is felettébb alacsony. Rájöttem, hogy a blogom csak egy nagyon kalandvágyó ember tudja értelmezni, mert kurvára átvitt értelemben fogalmazok meg mindent.

Valami régész csávesz tuti értene. Kár h ilyenek már nem léteznek :'(

És most 1 perces néma csend, hogy megtiszteljük a régészeket és kalandorokat akik életük feláldozásával derítettek fényt a múlt különböző koraira.

Psszt!

_____________________________________________________________________________

Komolyan úgy gondoltad, hogy teljesen normális vagyok? 

Komolyan azt hitted, hogy nincsen bennem defekt?

Nem kéne lottóznod, az biztos.

dw. alias bonnie*

thousand miles*

Nem hagy nyugodni egy érzés. A hiány.. Mindent török zúzok ami fontos, lököm kiljebb a határokat, barátot az ellenségből ellenségből a barátot, keresem keresem de nem találom sehogy azt ami újra teljesen boldoggá tenne. 
Már önmagammal se vagyok teljesen összhangban.  
Tökre máshogy csinálok mindent ami normális.. :/
Mást teszek mint amit legbelül diktál ... szét tép az érzés de elnyomom, mert úgyhiszem jobb lesz.
De tévedek természetesen:/ 
Minden reggel puszta szenvedés, minden perc mint egy napos haláltusa.. 
"8 nap mint 8 évnyi szenvedés.. " xDD igen.. ezt csak én meg ő érti.

Mintha minden reggel kiszakítanának belőlem egy darabot és estig keresném.
Nem tudom kitörölni, neked sikerül, nekem nem.

Menekülök.
Te menekülsz?


justme*

nothing*

Volt már rosszabb is:)
 
Hova depizzem magam? Mint ezt már korábban kifejtettem, nem én szeretnék a CNN vezető híre lenni mégpedig "A 16 éves lány agyveleje végig folyt a betonúton" címmel. Kibékülök a szituval ami van, és jobb lesz nekem is meg a világnak is.
Ja, és igen én már 16 éves vagyok. Ez szerepel az orvosi jelentésemen, a kórházi zárójelentésen, és a szüleim is ezzel baszogatnak.
Tehát 15 éves létem 9 hónap alatt véget ért. Koraszülött lettem ismét:)

A mai reggel emlékezetes marad.
Fejfájással hányingerrel ébredtem, kiköptem a kávét, elaludtam a tus alatt, lefejeltem a tusoló ajtót, a szemem helyett a homlokom festettem ki.. Vehettem volna a melltartóm a pólómra, és akkor már csak egy hajszál választott volna egy gumiszobától, és a zárt osztálytól.

Legalább ma fociztam egy jót.
És megtanultam bioszon mi az a menstruáció.
Végülis kurvára nem volt fogalmam róla, hogy havonta 1× miért próbál 2centiszer2centis lyukon kimászni belőlem a belem.

Nem vagyok jól, de határozottan haladok előre. Nem tudom merre megyek, nincs nálam térkép, nincsenek járókelők akik elmondanák hogy mi történt, és GPSem sincs ami a sivatagban ahol 150 km-res sugárban nincs semmi felküld a felhajtóra.
Nem lehet soha üres az életem, nem szabad feladni. mert amíg megvan az öntudatom, amíg megvan az akaratom addig tartani kell magam a végsőkig.
És én itt vagyok, nem vesztem el;)