my leftover's day* ;) NEM AJÁNLOTT TARTALOM!

Minden hónapban van egy hét amikor különösen poénossá válik a személyiségem. 

Átmegyek bétából alfába, és egy csomag popcorn nal a kezemben végig nézem a saját napjaim:)

Magyarul kilépek a saját bőrömből (képletesen kell ám érteni, nehogy valaki hívja itt nekem a segélyhívót..) és viccet csinálok abból amin egy átlagos napon sírok.

Rettegjetek emberek, ez a hét eljött, és ha eddig sírtam miattad,  éjjel az ágyad fölött fogok állni és*** /a bloggerek törölték ezt a részt, durvábbra sikerült mint az EREDETI japán Kör. Szomorú. Már horrort sem írhatok a blogomba anélkül h ne szóljanak le:D /

Őrizzük meg a nyugalmat. Vagy ahogy felettébb humoros ofőm mondaná "Őrizzük meg a pánikot!" . Az emberek nem veszik észre ha valaki csak azért röhög a viccükön, mert szánalmas?:D

Csak arról van szó, hogy jelenleg hormonzavaros vagyok, bevagyok zárva a tetőtéri szobámba, és egy sállal átvan kötözve a hasam. 

De csak a szép alak érdekében:DD Apám elvette a fóliát, tehát felkell találnom magam valahogy, hogy lefogyjam a maradék 2 kiló fölöslegem:DDDD

Kezdek újra önmagamra találni. Persze nem most. Jelenleg az intelligenciám valószínűleg egy rajzolt mesehőséhez képest is felettébb alacsony. Rájöttem, hogy a blogom csak egy nagyon kalandvágyó ember tudja értelmezni, mert kurvára átvitt értelemben fogalmazok meg mindent.

Valami régész csávesz tuti értene. Kár h ilyenek már nem léteznek :'(

És most 1 perces néma csend, hogy megtiszteljük a régészeket és kalandorokat akik életük feláldozásával derítettek fényt a múlt különböző koraira.

Psszt!

_____________________________________________________________________________

Komolyan úgy gondoltad, hogy teljesen normális vagyok? 

Komolyan azt hitted, hogy nincsen bennem defekt?

Nem kéne lottóznod, az biztos.

dw. alias bonnie*

thousand miles*

Nem hagy nyugodni egy érzés. A hiány.. Mindent török zúzok ami fontos, lököm kiljebb a határokat, barátot az ellenségből ellenségből a barátot, keresem keresem de nem találom sehogy azt ami újra teljesen boldoggá tenne. 
Már önmagammal se vagyok teljesen összhangban.  
Tökre máshogy csinálok mindent ami normális.. :/
Mást teszek mint amit legbelül diktál ... szét tép az érzés de elnyomom, mert úgyhiszem jobb lesz.
De tévedek természetesen:/ 
Minden reggel puszta szenvedés, minden perc mint egy napos haláltusa.. 
"8 nap mint 8 évnyi szenvedés.. " xDD igen.. ezt csak én meg ő érti.

Mintha minden reggel kiszakítanának belőlem egy darabot és estig keresném.
Nem tudom kitörölni, neked sikerül, nekem nem.

Menekülök.
Te menekülsz?


justme*

nothing*

Volt már rosszabb is:)
 
Hova depizzem magam? Mint ezt már korábban kifejtettem, nem én szeretnék a CNN vezető híre lenni mégpedig "A 16 éves lány agyveleje végig folyt a betonúton" címmel. Kibékülök a szituval ami van, és jobb lesz nekem is meg a világnak is.
Ja, és igen én már 16 éves vagyok. Ez szerepel az orvosi jelentésemen, a kórházi zárójelentésen, és a szüleim is ezzel baszogatnak.
Tehát 15 éves létem 9 hónap alatt véget ért. Koraszülött lettem ismét:)

A mai reggel emlékezetes marad.
Fejfájással hányingerrel ébredtem, kiköptem a kávét, elaludtam a tus alatt, lefejeltem a tusoló ajtót, a szemem helyett a homlokom festettem ki.. Vehettem volna a melltartóm a pólómra, és akkor már csak egy hajszál választott volna egy gumiszobától, és a zárt osztálytól.

Legalább ma fociztam egy jót.
És megtanultam bioszon mi az a menstruáció.
Végülis kurvára nem volt fogalmam róla, hogy havonta 1× miért próbál 2centiszer2centis lyukon kimászni belőlem a belem.

Nem vagyok jól, de határozottan haladok előre. Nem tudom merre megyek, nincs nálam térkép, nincsenek járókelők akik elmondanák hogy mi történt, és GPSem sincs ami a sivatagban ahol 150 km-res sugárban nincs semmi felküld a felhajtóra.
Nem lehet soha üres az életem, nem szabad feladni. mert amíg megvan az öntudatom, amíg megvan az akaratom addig tartani kell magam a végsőkig.
És én itt vagyok, nem vesztem el;)

ez sem publikus. pláne nem:D

Nem látom az arcod többé,

S nem hallom a hangod sem,

Elvesztettük örökké,

Mit úgy gondoltunk végtelen.

Múlik az idő, telnek a napok,

S napokból lesznek a hosszú hónapok,

Nem nézel rám, tekinteted elkerül,

Nem vagy már, s maradtam egyedül.

Elmúltak az évek,

S tudom, soha többé nem látlak,

De megmaradt egy fényképen,

Emléke egy örök barátnak.

Nem látom az arcod többé,

S nem hallom a hangod sem,

Elvesztettelek örökké,

De nem feledlek sohasem.

nem publikus. | nem tiltott, inkább csak nem ajánlott.

Elismerem mindenban igazad volt - és van - . Ez sok mindenen változtat, de a lényegen sohasem. Értsd ahogy szeretnéd, relatív, mert nem tudom konkrétabban elmondani azt amit kerülök.
/Személyes üzenet egy kedves barátnak, aki tényleg fontos számomra akármit is lát./

13 másodperc.
Nagyjából ennyi ideig tart általában míg rájövök miért sírok, vagy miért dühöngök. Miután pontosan meghatároztam mi is a problémám, igyekszem megszüntetni.
Ha a megszüntetés sikerrel járt, visszalépek a kezdőstádiumba, és ezerszer durvábban előadom az eredeti bajt a környezetemnek.(...) 




Ha teljesen őszinte akarok lenni akkor elárulom, hogy nem szeretem az embereket. Nem is engedem őket közel. A legtöbb ember túl kiismerhető, túl sablon. Sokkal nagyobb érték elmondani egyetlen emberről, hogy ismerem aki televan rejtéllyel, akár egy labirintus, mint ugyanezt állítani harminc másik emberről akik ugyanazok a sablonkarakterek, és csupán a külsejükben és egyes berögződött szokásukban különböznek.
Igen.

Bizony.

Egy nap általában 30 megszokott emberrel találkozok. Legtöbbel 'Szia tudom a neved és ennyi' viszonyban vagyok, és bár hihetetlen mégis a veséjükbe látok. Vagy én vagyok nagyon zseni, vagy ők halálegyszerűek. Nem feszegetem a témát, lehet rajta vitatkozni.

Neked kedves barátom (akit egyébként nem gúnyból hívok így..) tehát neked a hosszas véleményben amit rólam írtál teljesen igazad volt. Egyetlen feltételezésben tévedtél.
Nem állítottam magamról szobrot a kertem közepén, és nincs a fényképemmel kiplakátolva a szoba. Ebből egyenesen arányos, hogy tökéletesen tisztában vagyok a hibáimmal. SŐŐT, az hogy tisztában vagyok velük az kevés. Én köszönö viszonyban, vagy ha jobban tetszik puszipajtás viszonyban vagyok a legtöbb hibámmal. Elvégre ha egy hiba korrigálás után is megmarad akkor hozzákell szokni, vagy énis a betonon végzem kifolyt agyvelővel, csupán mert nem tudtam elviselni saját magam. 
A másvilág biztos jó dolog - főleg ha van zacsis sós mogyi meg hideg kóla -. Igen , ilyenen nem illik nevetni. 

Nem ismersz igazán, és talán sosem fogsz. Tudsz rólam minden adatot amit az átlagos napi vegetálásomhoz használok.
Tudod a nevem, a korom, és az általános ismertetőjeleim kezdve a hajlaktól egészen a Leviig.
Nem tudod mi van legbelül.
Egésznap a hibáimat elemezgetem. Van rá időm hiszen a gondolataimat semmi nem köti le. Végig veszem milyen tett racionális és nem. Általában megdöbbenek az eredményen. Te nem?

Elfogyott az ichletem.
de azért ennyi.

elég egyértelműen megfogod állapítani az első mondat után.

KÉSZ.
ELVESZTEM.
ennyi szia:D

nade most komolyan. az élettől ez a "orvoshoz kell mennem és gyógyszert kell szereznem 3 napon belül vagy meghalok" húzás nem volt szép. 
nincs 5000 ftom életmentő gyógyszerekre.
és már csak 48 órám van.
tehát összefoglalva: az élet olyan kártyát osztott nekem amin piros villogó betűkkel rajta volt hogy "72 órán belül megkell szerezned egy kibaszott drága gyógyszert különben 16 évesen meghalsz!"
ha az Élet társasjáték lenne, tuti nem venném meg. Ez kegyetlen húzás volt. Ha még azt a tényt le is számítjuk, hogy 4 hónapom van még 16 éves koromig. Nem fair tudni a halálom időpontját.


Ebből nem értett senki semmit. Ez volt a cél. Így csak én értem, hogy most mekkora szarban vagyok. Zseniális dolog ez a metafora:D

Mellesleg:

A barátság egy olyan dolog ami nem működik kompromisszum nélkül. Én odaadom a kekszem ha te odaadod a sütid, és láss csodát: nincsen semmi baj.
Ha valakit szeretek, akkor bármit megteszek érte, cserébe viszont csak egy dolgot kérek: ne próbálja a szabadságom korlátozni. Én elviselem ha az illető számomra gyilkos zenét hallgat, úgy viselkedik mint egy idióta, és még akkor sem pofozom fel, ha lehülyéz.  Eddig érthető? Rendben akkor folytatom. Nekem ez a barátnősdi sosem jön be.  Életemben kétszer volt olyan csaj akivel igyugy ment nekünk a dolog:D (úgy beszélek mint egy lezbikusxDD. nos hát nem vagyok az. sajnálom akit ez elszomorít.) [faszomat mááá ebbe a feletébb ZSENIÁLIS szövegszerkesztőbe, hogy jobban akar tudni mindent helyettem:@ 2 mondat megirása kábé 45 perc. ] Tehát ezzel a két csajjal sem lett hepiend. Az egyiktől elköltöztem, a másik.. a másikat szeretem imádom csakhát, Ez bonyolult ne menjünk bele. (...) Viszont van egy leányzó aki ezt az egy kibaszott szabályt megszegte, és kb 3 napja az idegeimen táncol. Olyan nehéz engem szabadon hagyni? Na majd holnap megkérdezem.

Na mára ennyi.

pisilnem kell.

kicsit más.

Ez tényleg kicsit más lesz mint az eddigi bejegyzések. Legalábbis másnak tervezem. Aztán majd meglátjuk hogy sikerül :)

Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb törés pontok az életében. Eljött az ideje, hogy egy nagyobb fajta törést túl éljek. Ez az a fajta érzés, amikor már nem tudod, hogy hogyan tovább. Most először jogos" volt minden ami bántott. Nem idióta gyerekes pasi ügyön, és még csak nem is hisztiből akadtam ki. Először tapasztaltam meg milyen egy "felnőttebb" olyan igazi összeomlásos fájdalom. Sosem volt ilyen durva, de már tudom milyen érzés, és tudom hogy ezt is képes vagyok legyőzni :) Szóval depresszióról szó sincs, inkább csak jobban megtanultam kezelni az érzéseim.
 Persze segítség nélkül nem ment volna.


Ha nincs nekem  a Levi /akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.:$/  akkor biztos nem ment volna. Sosem hittem volna, hogy egy ember ennyire kitart mellettem, és segített tegnap este is. Nem ijedt meg attól, hogy a pániktól nem voltam saját magam, és még ígyis segített:$

Hosszú idő óta újra megtapasztaltam, milyen jó érzés is ha vannak barátaim akik szeretnek. Az elmúlt egy hetem nagyon nehéz volt minden. Ami rossz, az mind megtörtént. Még reggel sem tudtam igazán beszélni, nem tudom mi sokkolt le ennyire.
Ha lenne szeretet listám akkor  Niki, és a Tomi most biztos hogy valahol nagyon elöl lennének.  
Nem nagyon írtam eddig neveket, tehát ez így most furcsa..:D
Mellettem álltak, és rögtön látták rajtam hogy valami nincs rendben. 
Végig hallgattak, és már ezzel is rengeteget segítettek.

Most már tudom, hogy rájuk hármukra mindig számíthatok. Főleg Levire ♥

emellett nem tudom mit kezdjek magammal szombaton. mehetnék koncertre, csak nem vágom hogy jutok haza metró, és busz nélkül éjjel:D vagy áthívhatnék valalkit, vagy aludhatnék valakinél. de senki nem ér rá:D..


Szolgálati közlemény: LECSERÉLTEM a háttérzenét. most már nem As I Lay Dying  hanem egy fokkal emberbarátabb. Ugyis még százszor átcserélem:D


DeathWish.